Szent Jakab zarándokút - 2. nap

2025.06.07.

Zsámbék - Tarján

Frissen ébredek, bár elég korán 5.46-kor, mintha a tegnap meg sem történt volna, vállaim fájnak picit, mert nem rendesen volt rajtam a táska, de a lábaim teljesen jól vannak. Meglepő, mert nem aludtam jól, későn sikerült elaludnom és éjjel sokszor felriadtam.

6.38 van, nem akarok visszafelé menni, inkább az Angyal árkot követve elhaladok a pestis kápolna mellett és így csatlakozom vissza az útra.

Csakhogy a köztes "út" nincs sehol. Pont jött egy kutyás hapsi, megkérdeztem merre, mondja, hogy ja, hát erre és rámutat egy növényzettel sűrűn benőtt kis csapásra. Ezt követve meg is találtam az irányt, elhaladva a fiatal barackos mellett, amit a kutyás elmondása alapján a papok kerítettek körbe, mert az őzek folyton lerágják a bimbókat.

Kis kaptató, majd át a mezőn, sok sok lepke között. A Strázsa hegy (haha 320m) körül bolyongok, gyönyörű vadvirágok között, fácánok és később fecskék társaságában. 8.20 körül érek Mányba.

Itt megkeresem a kisboltot, reggelit és ebédnek valót veszek. A helyiek kedvesek, egy nő beszélgetésbe kezd, kérdezi, meddig megyek, mesélek, mindenki hallgatja. Az utolsó 4 zsömlét megcsípem, veszek még egy cukros kólát, 1 csomag felvágottat és szeletelt sajtot, valamint 1 doboz sört is. Vettem egy tábla csokit is, de ott felejtem a boltban.

Szemben, a II. Világháborús emlékmű kis parkjában reggelizem, majd innen indulok tovább a fél órás pihenés után 9.15 van.

10.34-re elérem Vasztélyt, amennyire Mány tehetősebbnek tűnt, úgy ez a falu inkább a másik véglet. Árnyékot keresve a falu végén elérek egy kis parkot és játszóteret, itt megállok egy 15 percre. A játékok újak, de a homokozót belepte a gaz, nem hiszem, hogy sokan járnak ide. Pihenek, szellőzök.

Egy autóúton megyek tovább, de nincs nagy forgalom, a fák árnyékában haladok, ez nagyon jól esik, van egy enyhe szellő is, mi kell még?

Nagyjából tíz perc után egy bicikli úton folytatódik az út, egy darabig itt is árnyékos, de igen hamar kiérek a napra. Délben egy pihenőhely tűnik fel árnyékkal, ismét engedélyezek 15 perc szünetet és elfogyasztom az ebédem.

Folytatom a bringaúton ami a Tarján előtti horgásztótól már vegyes út, valamennyi árnyék van, de főleg a napon megyek. Sok a bringás, kevés az autó, magamfajta gyalogmadárral egyáltalán nem találkozom.

Valamivel később, egy bringás jóízűen eszegeti egy útmenti fa termését, hatalmas fa és a tetejéig tele van, apró, sötétszínű, gyümölccsel, nem tudom milyen fa, de jól néznek ki a komával. Futtában váltunk néhány szót, jó kirándulást, kiálltja utánam, köszi, nem javítom ki, minek is, úgyis jól kivagyok már rándulva. Fantasztikus, hogy pár jó szótól, hogy elfelejti egy időre a fáradtságot az ember.

A földön festés, hogy még 3 km a következő vizvételi helyig, jó, akkor beosztom. Sokkal többet iszom, mint gondoltam. Még 2, még 1, hol van már? Hát a falu szélén. Bár már közel a szállás, azért megállok inni.

13:45 körül érek a szállásra, kívülről családi ház, az udvaron külön kis épületben a zarándokszállás. Az ajtón már egy kézzel írt üdvözlet vár, a mai zarándokok , Ilona, Kinga, János és Zoltán.

Nocsak, ezek szerint nem leszek egyedül? Nos Johnny majd valóban csatlakozik, de érzésem szerint csak este, a hölgyekről nem tudok semmit.

A szállás klassz, pici konyha, étkező asztal, két emeletes ágy és fürdő. Na kérem, ez a luxi, a spanyol Caminon ilyenek voltak a menő szállások.

Szokásos megérkezési rutinom indítom, hívom Barbit és Rozit, majd zuhany, és most ruhát is öblítek. A fürdőben egy régi hajdú centrifuga, barátságot kötök vele, mert ha nem karolnék bele, simán eluggrálna. Az udvaron ragyogón süt a nap, jól jön megint a hordozható ruhaszárító kötél.

Elbandukolok a boltba (votá bót?! Nem lesz bót!), veszek instant zabkását, 2 balatonszeletet, két paradicsomos halkonzervet, sós kekszet és egy csomag sörperecet, ezzel biztos túl fogom élni a következő két napot. Visszafelé egy fagyit nyalok. A mai nap hátralévő túlélését az üveg Irsai Olivér biztosítja, ami hogy hogy nem bekerült a kosaramba. Rejtélyes.

Fantasztikus, hogy mennyi időd marad, ha nem egésznap szívsz a mezőn. Fröccsöcske és egy pipa társaságában még arra is jut lehetőség, hogy megvarrjam két alsógatyám. Ezt még kihúzom ezekkel, de a következő Caminora muszáj lesz egy gear upgrade.

Iszogatom a fröccsöt, megjön Johnny. Last minute táskát pakolunk, mi jöjjön, mi maradjon, nem könnyű menet, de a végére érünk. Közben elmúlt 7 óra és beállít Kinga. Na erre nem számítottam, már azt hittem ketten leszünk de "the more the merrier". Hármasban elsétálunk vacsorázni, csülköt eszem, esélytelen, hogy az egész beférjen. Jót dumálunk. Prémium sváb hely, még légycsapó is van minden asztalnál :).

A szállásra visszaérve elmúlt 10 óra, fény szűrődik ki a szobából, Ilona is megjött. Gyors bemutatkozás, több a mai napba nem fér bele, fogmosás és irány az ágy.

A mai nap mérlege 40882 lépés, azaz 29.7 km.

Helyreigazítás: Az előző postban valótlanul állítottam, hogy Lébény és Bartos Erika között kapcsolat áll fenn, mentségemre szóljon, hogy amióta otthon bejelentettem, hogy megyek Lébénybe, a feleségem azóta nyomja, hogy a hely, az ezernyi szülő életét megkeserítő (de van aki szereti), hölgy szülőfaluja, én meg persze jó férj vagyok, úgyhogy elhittem ezt, egy az egyben.