Szent Jakab zarándokút - 7. nap

2025.06.12.

Pannonhalma - Győr

5.30-kor kelek, óra ébreszt, szeretnék minnél előbb elindulni, meg elhagyni a szállást. Nem csak azért, mert minőségileg, fogalmazzunk úgy, hagyott némi kívánnivalót maga után, hanem azért is, mert volt egy kis összetűzésem az egyik lengyel(?) biciklissel, aki szintén itt szállt meg.

Este, vacsora után, még gondoltam, kimegyek a teraszra pipázni, ahol a cimbora, bedugott füllel telefonált. Kiléptem, biccentettem, hiszen nem akartam zavarni, és elkezdtem megtömni a pipám.

Meglátott, szólt a vonal másik oldalára, hogy egy pillanat, és a következő, rövid, de rendkívül lényegre törő beszélgetést folytattuk le:

"- Excuse me, excuse me,

-Yes?

-Go away!

-...(Kikerekedett szemek, biztos rosszul hallottam)

-Go away! I claimed this spot!

-What? But this is the designated smoking area

-No, go away!

-Well, that's not very nice...

-Fuck you, go away!

-Hát akkor, fuck you too!"

És mivel egyrészt se köpni, se nyelni, nem tudtam, másrészt nem volt értelme a helyzetet a továbbiakban fenntartani, eloldalogtam.

Ez a kis incidens az estére és a másnap reggelre is rátette bélyegét, nem voltam mindenkivel jóban az eddigi Caminoim során sem, de ilyenben még nem volt részem.

Reggel azért 6.36-ra menetkész vagyok, de csak 7.08 mire ténylegesen elindulunk, advillal indítom a napot, a bal lábam ívében úgy fáj az izom minden lépésnél, hogy jobb lesz ennek hamar elébe menni és a hangulatom sem rózsás.

Azért, ahogy haladunk kifelé Pannonhalmáról, érzem, hogy kezdek megnyugodni, és szép lassan megbékélek. Szűk járdán lépegetünk, egy iskolába igyekvő kislány "csókolommal" köszön, ezen már csak nevetek, de azért meglep, én még nem gondoltam, hogy ez a kategória lennék.

Egyenesen a bicikli úton megyünk kifelé, 7.52-re elérjük Écs települést és a Coopnál bevárjuk Kingát. A boltban reggelit és kávé pótlékot veszek.

Itt el kell dönteni, hogy melyik úton megyünk tovább, a természetben, ami hosszabb, szint is van benne, de szebb, vagy az aszfalton, a településeken át, ami 4 kilométerrel rövidebb. 8.26-kor megyünk tovább, az előbbi megoldás lett a nyerő. A "Fuck you, I claimed this" szállóigévé válik.

Kingának fogytán a vize, térkép szerint 100m kitérő egy közkút, nézzük meg. A kút sehol, egy kedves helyi hölgy épp a kertjében ténykedik, megszólítom, hogy kérhetünk-e egy kis vizet.

Persze, beinvitál, a hordótestű labrador, Zsömi, nagy lelkesen fogad, természetesen alaposan megvakargatom. Kulacs töltés után megköszönjük a lehetőséget, néhány szót váltanunk és megyünk is tovább, sok van még mára.

Szép az út, meglezdjük az emelkedést, nem olyan durva a szint de azért van, az wrdőn keresztül, 10.25 körül érünk a Lila hegyi kilátóhoz, megérte erre jönni, még ha 4-5 kilométerrel hosszabb is.

Fel a lépcsőn, könnyen veszem, persze a hátizsákok lent maradtak. A kilátás szép, megegyezünk, hogy most még korán van hosszabb pihenőre, de azért egy 15 percre szellőzzünk.

Egy óra elrepül a beszélgetéssel, végül 11.22 van mire úkra útrakelünk. Tovább az erdőben, ereszkedve, de a Barát hegyi URH tornyohoz fellépve megyünk tovább, amikor egyszerre csak csörög a telefonom.

Dukát Csilla hív, aki, bár nem egy személyben áll helyt, de mégis csak a magyar Caminos közösség legismertebb arca, és az útvonal és a közösség oszlopos tagja.

Pár percet beszélünk, nagyon jó tippeket kapunk, hogyan folytassuk, nagyon jól esik ez a hívás.

12.18-kor érünk le a hegyekről Győrújbarát lban folytatjuk, a fő úton. Bár a kilátóból már látszott Győr, még azért odébb vagyunk.

Hosszú beton úton sétálunk egyórán át, 13:07-kor érjük el Ménfőcsanakot, ami már Győrhöz tartozik, még egy bő félóra, mire megállunk a Lufi fagyizónál, ezt Csilla ajánlotta, itt aztán megejtjük a tervezett hosszú pihenőt. Kavé és 4 gombóc kiváló fagyi, majd a helyen hátrébb húzódva elfogyasztjuk az ebédünket is.

15:02-kor indulunk a mai utolsó lépésekre, még olyan 2 óra a szállás innen.

Fél óra alatt elérjük a töltést, amin egy kicsit több, mint egy órát gyalogolunk, többet napon kevesebbet árnyékban.

Aztán a folyó mentén, a tanösvényen, a magasfűben és a lugasban hirtelen elérjük a történelmi belvárost. Itt vagyunk.

18.00-van mire a szobákat elfoglaljuk, a bejelentkezésre kicsit arrébb, egy hotelben kerül sor.

A szobák és a milliő abszolút prémium, el sem hiszem, ez a kis luxi jól jön az utolsó hajrá előtt.

Eldöcögünk egy közeli Sparba, veszünk néhány dolgot holnapra, na meg bort, mert a szálláson elköltjük a búcsú estét, amihez nagy örömre kollégám (és az egyik főnököm), Misi is csatlakozik.

Holnap korai indulásra lesz szükség, árnyék nélkül, a nyílt terepen fogunk menni, rajtam nem fog múlni.

50037 lépés, 36.36 km.