Szent Jakab zarándokút - 6. nap

2025.06.11.

Kisbér - Pannonhalma

5.30-kor kelek, 6.45-re menetkészek vagyunk mindketten. Johnny már érezhetően jobban nyomja a reggelt, kezd kialakulni a rutinja. Az egyik kutyus már az ajtóban vár minket, jön a reggeli adag simiért, meg a reggeliző kekszemért. 6.50-kor tenyleg elindulunk

1 óraja megyünk, beszélgetünk, Johnny berakja egy szövegfelolvasóba korábbi blog postokat hát ezen jót röhögünk.

Ahogy már majdnem elhagytuk Kisbért az egyik kerítésnél a semmiből uggrik fel egy moszkvai őrkutya, a feje átlóg a kerítésen, látszik, hogy komolyan gondolja. Johnny azt mondja, kis híján leharapta a fejét, a távolságból ítélve, ez nem kizárt. Rám is rám hozta a frászt. Johnny helyet cserél, azt mondja menjek csak én belül én jobban érték a kutyákhoz, ezen megint jót nevetünk.

7.51 van amikor kiérünk Ászárról, ez a település gyakorlatilag egybenőtt Kisbérrel. Egy hosszú egyenes úton, úgy 1 km-re előttünk egy hátizsákos alak, Kinga lehet, spekuláljuk. Nem áll meg, egyfele megyünk, majd utolérjük. Nyílt mező következik bandukolunk homokban, abban meg üzenetek.

Másfél órán keresztül megyünk így, alulról érintjük Kerékteleki szélét. Majd egy szőlősor mellett folytatjuk.

9.30 érünk Bársonyos szélére, egy kis, szép, rendezett temető mellett léptetünk be, a templomnál utolérjük Kingát, kis pihenő után együtt folytatjuk. Johnny szandálra vált, lehet neki van igaza. Kávét vadasznánk de közben visz a lendület.

Hármasban beszélgetve gyorsabb a haladás, 11 előtt a távolban már látjuk az apátságot de még messze vagyunk tőle.

11.14-kor érünk Tápszentmiklósra, a templom előtti padnál megállunk nyújtani és ebédelni. Nincs óriási hőség és még a levegő is mozog, de mégis fogytán a vízünk.

A templommal szemben az önkormányzat, itt kérünk vizet, adnak is. Továbbmegyünk és nemsokára elérjük Táp községet. A szint emelkedés nem vészes, menetközben cseresznyét, faepret és meggyet csemegézünk a fákról és egy kis szőlő tövében Kinga talál három szem epret is.

Hosszan megyünk a külterületen, kétszer is benézem a térképet, de nem vészes rontások szerencsére. Nem úgy, mint pár napja, azóta is azt hallgatom :)

Már csak 4,5 km-re vagyunk Pannonhalmától, megállunk egy utolsó öt percre. Aztán nyomás tovább, felkapaszkodunk a dombra. Ez nem olyan vészes, mint a Vértes volt, Johnny szinte felszalad, még opera áriákra is futotta neki.

Az apátság, ha már itt vagyunk nem hagyhatjuk ki és amúgy is kapunk zarándok kedvezményt. Belülről az épület gyönyörű, de nem egy hosszú látogatás, és a könyvtár zárva. Állítólag kenyérbogarak támadták meg a könyveket, és most zajlik a könyvek megmentése és a bogarak eltűntetése.

Az apátsági látogatás leszívja minden maradék energiámat, a szállás két kilóméterre van, csak kullogni tudok. Hat óra után tíz perccel érünk ide. A szállásadó nagyon kedves, de maga a szállás elég, hm, egyszerű. Nem lenne vele bajunk, csak a szolgáltatás színvonala és ára nincs pariban, bár nem lehet drágának mondani. Lehet csak elkényeztettek Tatán.

Fény derül a második igen nagy hibámra, rájövök, hogy nem is ide akartam foglalni, a két panzió közül nem ez az, amelyikhez egy étterem is tartozik... Gyors kereséssel találok egy helyet, ami kiszállít, ez lesz a megoldás, a mai napba már nem teszünk plusz kilómétereket.

Így a közös vacsora Kingával elmarad, ő a plébánián szállt meg, még misére is elment, mi csak romjainkban, bízunk benne, hogy holnap jön a feltámadás.

50236 lépés, 36.5 km.

P.s.: Az a helyzet, hogy a blog elérte a tárhely limitet, így egyelőre nem tudok új képeket feltenni, de gondolkozom a megoldáson.