Francia ut 25. nap

2024.05.14.

Foncebadon - Ponferrada

8-kor indulok csak el, utolsok kozott, mar megjelentek azok a zarandokok akik Rabanalbol indultak, ok mar masfelet jottek.

Szel van es kod, az eso is rakezd, hamar kierek a falubol, hatalmas sar, latotavolsag nulla, semmit se latni.

Kb. 20 perc utan erek a Cruz de Ferrohoz. Sokan vannak korulotte, par gyors kep, letszem a kovem es megyek tovabb.

Arra jottem ra, hogy ezuttal nem cipelek igazan sulyt a lelkemben, nem igen van mit letennem, igy elmarad a nagy megkonnyebules is. Azt hiszem, majd Santiagoban jutok el erre a pontra.

Szuk, benott osveny, pihenopont kovetkezik, nem allnek meg de ott ul a ket Laura es Nils, a nemet srac akit meg Sahagunban ismertem meg. A pihenohelyen van egy kis kalyha, mellette alszik egy macska. Csatlakozom par percre, mar nem a macskahoz, aztan egyutt megyunk tovabb.

Meredeken visz le az ut, megfajdul nagyon a terdem, kette valik a csapat, en az eredeti Lauraval reszben aszfalton maradok, de az ut elvisz masfele minket, egyenesen bele a sar tengerbe, jo kis kaland.

Mar nem esik, zuhog, meredek koveken egyre csak lefele, meg kell alljak, sugarzik a fajdalom az egesz labamban. Lauratol kapok egy fajdallomcsillapitot es elbotorkalok a hatralevo 4 km-en a kovetkezo telepulesig. Itt forro teat veszek es zoknit cserelek, de sokat nem er, mert a cipom is vizes belul. A szaraz zokni viszont jol esik, vizholyagok mar garantaltak.

Folytatjuk az utat negyen lefele, tobbiek is szenvednek, csobog a viz a koveken, annyira koncentralunk hova es hogyan lepunk, hogy beszelgetni se nagyon tudunk, de azert viccelodunk kinunkban.

Elmult delutan ketto mire Molinaseca varosaba erunk, innen mar csak 8 km Ponferrada. Szeretnenk ebedelni de siesta van, minden bar zarva. Talalunk egy kisboltot, ahol kapunk bocadillo calientet (melegszendvics), ugyan aranyaron de legalabb meleg ebed.

Kozben a helyi alkesz bacsi probal baratkozni velunk, nem tudom melyikunk spanyolja rosszabb. Van egy kutyaja is, o nagyon jofej, es bar eleg kerek, eloadja az ehezo kiskutya rutint.

Mikor tovabb megyunk kisut a nap 15 percre. Ez epp eleg ahhoz, hogy remenykedni kezdjunk, de aztan gyorsan visszaall a rend es zuhog tovabb.

Mar eleg elnyuttek vagyunk mikor vegre megerkezunk az Alberguebe. Nem hiszek a szememnek, ez tulajdonkepp egy hotel, csak emeletes agyakkal. A szobaban, ahol helyet kaptam, nyolcan alszunk, csupa idegen de minden modern, szep, tiszta.

A mosas-szaritas 10 eur de megosztozunk a lanyokkal. A forro zuhany az egesznapos azas utan eletem eddigi legjobbja volt.

Mig a ruhak a szaritoban idoznek elmegyunk a boltba, vacsorat szerezni, ez ugyanis nincs itt. Reggeli lesz, be is fizetek 7 euroert.

Epp nem esik, hamar oda is erunk. Salata kevereket, olivaolajban eltett tintahal konzervet es egy mozzarellat veszek, desszertnek meg akcios malnat. Valahogy a szatyromba kerult meg egy uveg bor is.

Visszafele mar nem volt szerencsenk, ujra elkezdett esni, fedel alol fedel ala menekulve futunk vissza az alberguebe.

A szaraz meleg ruha jol esik, 3-asban vacsorazunk es hamar nyugovora terunk. Hosszu nap volt es piszkosul nehez is. Bedurrantak a combjaim es faj a terdem is.

Mar abba a tudatba ringattam magam, hogy hozzaszoktam ehhez es nem is megterhelo annyira, aztan erkezik egy ilyen nap es a hegy megmutatja, hogy nem csak felefele tud kegyetlen lenni. Azt hiszem az ilyen helyzetekre mondjak, hogy "szerenyseg, szerenyseg".

308m fel, 1210m (!) le, 49091 lepes, 33,70km