Francia ut 34. nap

2024.05.23.

O Pedrouzo - Santiago de Compostella

6-kor ebredek, allitottam orat, indulhat az utolso nap, hihetetlen. 6.48-kor mar kint vagyok, kicsit huvos a reggel, borus, de nem esik.

Nagyon hamar kierek O Pedrouzobol es egybol a termeszetben talalom magam.

Magas, vekony fak erdeje vesz korul es sok zarandok. Van egy kis sar is, de nincs nagy dagonya.

Mikozben kel fel a nap, boldog izgatottsag lesz urra rajtam. Hogy lehetseges ez? Hogy telhetett el 5 het mikor csak most indultam meg el?

Korulottem rohannak, en a normal tempomban megyek, Santiago megvar, nem megy sehova.

Reggeli kod ul a tajon de jo lesz ez a nap erzem. 3 km utan folyamatosan emelkedik a terep, hol szelidebben, hol erosebben. Mar nem okoz gondot, se fel, se le.

Elhaladok a repter mellett, zugnak a gepek a fejem felett. Az erdobol kierve egy hosszu egyenes reszre erek az autout mellett, ket magyar motoros gurul el a zarandokok laza menetoszlopa mellett, odakialtok es megorulunk egymasnak.

Emelkedok es lejtok folyamatosan valtjak egymast, de konnyebb, mint tavaly, akkor delrol jottem. 7 km utan megallok reggelizni, kavet es vegre ujra tortillat veszek, ez aztan tenyleg megeri az arat, zsirban sult es nem olajban, belseje meg epp egy picit folyik.

Aztan megint emlkedo majd megint erdo ahol meghallom a skot duda szot. Ez sem ritka jelenseg itt Galiciaban.

Forgalmas kistelepulesre erek, kerulgetnek az autok, en meg oket, meg 10km.

10-kor elered az eso, nem akarom felvenni a reggel gondosan elcsomagolt poncsot de nincs mit tenni. Meg 7 km.

Fel ora mulva kisut ujra a nap de a varos felett sok a felho, meg 4.1 km.

Jol eso, bizsergeto erzes fog el, egyre közelebb vagyok meg 2,5km.

Osszecsukom a botjaim, mar nem kellenek, nevetek, latom a katedralist tornyait, meg kb 800m.

Mielott kimennek a terre, bemegyek a kolostorbol kialakitott hotelbe, itt szalltam meg tavaly, jo lenne most is. Nincs azonban szabad hely. Es holnap? Holnap sincs. Es aztan? 28-an van az elso. Hat akkor koszi. A zarandok iroda utcajaban van a 0km Albergue, itt is megszalltam tavaly, gondoltam megprobalom ezt is. Itt sincs se mara, se holnapra hely, de 25. ejszaka itt aludhatok. Mondom rendben akkor, kifizetem. A hatizsakom itt hagyom amig elmegyek a misere.

Ezekutan vegre kimegyek a terre. Boldog vagyok, jo itt lenni, mintha hazajonnek. Sokan vannak, atsetalok a teren es Juliant latom uldogelni az egyik oszlopnak hattal, a katedralissal szemben.

Megoleljuk egymast, beszelgetunk, o Javit varja en meg mivel idoben ide ertem, megyek a misere. Hosszan kigyozik a sor, de legalabb van idom szallast keresni mara.

Kezdem hivogatni a helyeket, tele, tele, harmadikban van hely, de 2.4km-re van a belvarostol. Mindegy, jo lesz ez, gyaloglasban van gyakorlatom.

A misere nehezen jutok csak be, de vegul sikerul, megtalalom Annat es Richardot is. Szemelyes meggyozodesem, hogy a katolikus szertartas lelket legfelemelobb pontja, nem az aldozas, hanem amikor az emberek "koszontik egymast a beke jelevel". Ilyenkor kezet fogunk, vagy megjobb egy szivbeli oleles, es azt mondjuk, "legyen koztunk bekesseg mindenkor". Azert aldozok is, sorbanallas kozben aztan eltorik a mecses. Meltatlannak erzem magam es kozben megis atjar a megbocsajtas, megertes es szeretet erzese.

Nehez ezt leirnom, de valahogy kezzelfoghatova valik egy transzcendentalis vilag. Tudom, minek iszik, aki nem birja.

A mise utan konnyes szemmel Annaval elmegyunk kivaltani a Compostellat. Azt hiszem ugyanaz az ugyintezom, aki tavaly is volt. Atadom a harom betellt es negyedik, felig teli zarandokutlevelem, nem nezegeti, hogy van-e az utolso szazrol napi ket pecset, aki megjarta a Pireneusokat, a Mesetat, O Cebreiro-t, annak ki lehet adni a Compostellat.

Ezuttal mindket oklevelen "Zoltan Lajos" szerepel es nem "Zoltan Ludovicum", ugy veszem ez jar a buszozasert, meg a taxiert. Amugy nem vagyok merges az utobbiak miatt, igy sikerult, jol van ez igy.

A Compostella kivaltasa utan Anna visszamegy a szallasara en meg Dobo Matyival talalkozom, tegnap fejezte be a Portugal utat. Nagyon jot beszelgetunk ket sor mellett, aztan neki menni kell, visszamegy busszal Portoba, holnap hajnalban meg haza. Kozben Oliver, akivel tavaly talalkoztam, tunik fel, vele is valtok par szot, kuldunk egy kepet Norbinak.

Nincs dolgom, kiulok es kifekszem a terre, szepen sut a nap, boldogok az emberek, a katedralis megunhatatlan, jo itt.

Ilse tunik fel, beszelgetunk, fotozkodunk, rosszabbul jart, Monte Gonzon van a szallasa, az olyan 5 km innen.

Delutan van mar, elindulok a szallasra, ugyanazon az uton, ahol delelott bejottem. Menetkozben 5 alberguben kerdezem meg, hogy holnapra lenne-e hely. Nincs. Mar nem lepodom meg.

Beterek egy supermercadoba, veszek egy uveg vizet, sajtot es kenyeret, van meg egy szardinia konzervem amit legalabb ket hete cipelek, ez lesz az ebed/vacsora.

Elfoglalom az agyat, persze felso, elmult 6 ora, ilyenkor csak ez van. Gyors zuhany de a mosast hagyom holnapra. Itt alszom majd holnap is, reggel lekoltozhetek egy also agyra, az adminisztraciot meg majd intezzuk.

Egyszeru kis udvar van, harom asztal, pad kombinacioval, leulok az egyikhez enni. Kozben harom maffiozo kinezetu nagyon kedves olasz zarandokkal beszelgetek.

Varom, hogy Anna irjon, merre lesznek, visszamennek meg a varosba, de nem jon az uzenet. Nem baj, ram fer a pihenes, igy is hosszu nap volt.

Boldog vagyok, felszabadult, most nincs hianyerzetem, ez igy teljes volt, a katarzis is megvolt a vegen.

Halaval tartazom sokaknak, mindotoknek akik kovetettetek ezt a kis kalandot, halas vagyok a sok batorito uzenetert is. Ezuton is koszonom a csaladi segitseget Dudinak, Csabinak, Evikenek de leginkabb Barbinak, akinek, bar maskepp, de hasonloan kuzdelmes volt az elmult ot het. Koszonom szerelmem, szeretlek! Es koszonom neked is Micskamacska, hogy ilyen ugyesen kibirtad es szepen viselkedtel (well mostly), es hogy igazi nagylanykent megertetted, hogy bar jogos, de nem kell haragudnod mert hianyzom.

40333 lepes, 28.53km, 368m fel, 407m le.

A teljes, gyalog megtett tavolsag a 33 nap alatt 864,85km azaz 1 284 794 lepesembe kerult. Ebbe termeszetesen nem szamoltam bele sem a buszt, sem a taxit, valamint az elso (vagyis inkabb 0.) napot sem.

Soy Peregrino Toda la Vida.

U.i.:

A kovetkezo ket napban meg itt hesszolok, de errol mar nem biztos, hogy irok, aztan mar nemsoka otthon leszek. :)