Francia ut 19.nap

Sahagun - Reliegos

5.38-kor raz fel Greg. 5-re allitottam be ebresztot, csak rezeg, de nem keltem fel ra egyaltalan.

6.40 van mire indulunk, reggeli a tegnapi maradekokbol. Donativo. Sahagun is kifele szebb, mint befele. Meg igy is koran van, de 30-at megyunk ma es nincs foglalasunk. Kemeny napnak igerkezik.

Parkocskan haladunk keresztul, Greg lecsuszik a kotelpalyan. Ugy elvezi, akar egy gyerek. Rengeteg madarhang, kakukk is, ez utobbi nagyon tetszik neki, naluk nincs ilyen.

10km utan megallunk, Richard csak par perccel ert oda korabban. Nincs jol, reggel megprobalt feltenni egy vizholyag tapaszt de nem ragadt valahogy. Faj neki, de nem all meg.

Tovabb megyunk, hamarosan egy szantofoldon kotunk ki, en kezdem mondani, hogy sracok ez igy nem jo, de a tobbiek szerint nincs para. Aztan nezegetik ok is a terkepet es valoban, ugyan parhuzamosan, de nem az uton haladunk.

Lessuk a lehetoseget, hogy mikor tudnank visszaterni az utra, de egyelore nem latszik. Aztan van egy megszakitas a szantasban, at kell ugyan kelni egy arkon, de at lehet menni. Greg viszonylag konnyeden atugrik, en lelepek a melyedesbe es az o kezebe kapaszkodva lepek fel a sancra, Richardot mar egyutt segitjuk fel.

A kovetkezo piheno elott a holland Jimmel talalkozunk, Willem nincs vele. O mar a celban az agyat nyomja, elkapott valamit es a lelket is a wc-n hagyja.

A musketasok.

Az utolso 4-6 mindig nehez, ma különösen. Disturbed-et hallgatunk es menetelunk, mindig csak egyenesen. Richard Rammsteint hallgatva, mint a gozgep menetel, le is hagy minket.

Faradt vagyok elrevedek, gyonyorkodom egy solyompar egi tancaban.

Szornyu hosszu az ut meg az albergue-ig, viszont aztan a helyiek nagyon kedvesek. Spanyolul beszelgetunk, nem mindig ertem mirol beszelnek de jol elvagyunk.

Also agyat kaptam de el is ajandekoztam, Rick-nek, a 80 eves, nagyon kedves amerikai hapinak, aki az elso Caminojat jarja. A felso agyra magamat is meglepo konnyedseggel pattanok fel.

Csendes vacsora, aztan pihenes.

51172 lepes, 36,84 km